Polgárdi Szent István király Plébánia

Szlogen kell ide.

Ősi templom

A Monumenta Rom. Episcopatus Vesprimiensis III. kötetének 153. oldalán olvassuk, hogy 1458-ban május 9.-én Fehérvári Bálint Tamás a Batthyány / Bachián/ Szent Szűz plébánia templom szent Miklós oltárának rectora és Polgar Mihály György a polgárdi szent János évangélista tiszteletére szentelt plébánia templomban a Szent Szűz oltárának rectora, acolyíthusok, a szentrendek feladását kérték a római Szentszéktől. Tehát Polgárdinak már a középkorban volt plébánia temploma, melyet szent János evangélista tiszteletére építettek- egyik oltárát pedig a Szent Szűz tiszteletére szenteltek külön rectorral.

Második templom

A török uralom után Polgárdiról megemlékezik Padányi Bíró Márton veszprémi püspök naplójának 1752-53 évi kötete, melyet egyházmegyei múzeumunkban őrzünk. E napló 443. lapján olvassuk, hogy Batthyány Imre gróf Németújvárról 1773. márc. 10.-én levelet írt Padányi Bíró Márton veszprémi püspöknek, melyben jelentette, hogy a birtokában levő Polgárdi helységben meghalt a protestáns prédikátor és kéri a püspököt, hogy a tévtant kiszorítandó, adjon engedélyt, hogy az általa nevezett helyiségben épített templom megáldassék. Bíró Márton megyéspüspök 1753. évi fülei Puncta Praeliminaria par. Füle szerint a kis templom, helyesebben kápolna megáldását Bozsóthi Péter palotai esperes végezte el. Az új kis templom kőből épült. Titulusa: Epighania Domini. Ezen templomocska, illetve kápolna csak szentélye akart lenni egy későbbi nagy templomnak, az idők viszontagságai és a körülmények miatt 1852-ig változatlanul eredeti alakjában maradt, bár a hívek lélekszáma erősen szaporodott és az 1799- évi fülei Canonica Visitatio már sürgeti a nagyítást – elismerve egyébként, hogy a templom jó korban van és tiszta. Az 1799 évi fülei Canonica Visitatio megjegyzi továbbá, hogy a templom titulusa megváltozott: új titulusa: Szűz Mária mennybemenetele. Ennek magyarázatát a plébánia történet adja. Az első plébános Feld Antal 1863-ban megkezdte a plébánia történetét, bevezetés képen adatokat közöl a múltból. Megemlíti, hogy Batthyány családban élő hagyomány szerint a szóban levő kis templomnak oltárképét „ Batthyány püspök” adományozta- nem mondja azonban meg, hogy Batthyány József későbbi bíboros és prímás, vagy Batthyány Ignác püspök volt-e az ajándékozó. A titulus megváltoztatásának idejét tekintve, Batthyány József esztergomi bíboros érseket kell a kép ajándékozójának tekinteni. Az ajándékozott oltárkép Szűz Mária mennybemenetelét ábrázolta: így lett a templom titulusa is az Assumptio.

Harmadik templom

A szabadságharc lezajlása után újból megkezdődött az istentisztelet a kis templomban. 1852-ben gr. Batthyány István új templom építését határozta el a régi kis templom homlokzati rajzát, mint az építendő új – sorrendben harmadik- templom rajzait. Az új templom rajzait a kegyúr vette kezelésre és építette fel a sajátjából. 1853. év tavaszán vette kezdetét az építés. A kőműves munkát Schlett György kőműves, az ácsmunkát Rigler György fehérvári ácsmester végezte. Vodicska Sámuel uradalmi tiszttartó ellenőrzése és felügyelete alatt ugyanez év aug. közepére készen állott az új templom. Az eddigi / sorrendben a második/ kis templom repedezett boltozatát lebontották, két öllel alacsonyabbra szállították és ezen átalakítással az új, harmadik templom szentélyét képezte 1927-ig. Az új harmadik templom oltárképét a grófi családnál lévő Endrész Antal rajztanár festette. A kép Szent István királyt ábrázolja, amint felajánlja koronáját a Boldogságos Szűz Máriának. A kép műemlék, ami ma is átalakított negyedik templom oltárképét képezi. Ekkor ismételten megváltozott a templom titulusa. Az új titulus: Szent István király templom. A templomot 1853. augusztus 21.-én Farkas Imre megyéspüspök benedikálta. Az Altare Portatile-be szent Modestus és Modestina vértanuk ereklyéit helyezte el, az oltárkő pecsétjét Jekkelfalusi Vince püspök 1867. ápr. 9.-én megújította.

A polgárdi 1885. évi Puncta Praeliminaria szerint a harmadik templom 1873-ban átalakításon ment át – a mennyezetet és tornyokat magasították amely után Molnár János szabadbatthyány esperes újra benedikálta. Az átalakítás szorgalmazója gr. Batthyányi László őméltósága volt, méreteiről a historia domus számol be.

Negyedik templom

1873-tól 1927-ig az apró kegyúri helyreállításokon kívül a harmadik templom lényeges változáson nem esett át. 1929-ben a templom épületét sürgős volt javítani. A hívek sürgetésére a kegyúri család elrendelte a templom renoválását. A renoválás munkálatait használták fel a hívek arra, hogy a templomot megnagyobbítsák. A nagyobbított, sorrendben tehát már negyedik templomot, alulírott Shvoy Lajos megyéspüspök benedikálta 1930 Pünkösd hétfőjén. 1937-ben a templomot Aradi Ignác, akkor c. esperes, polgárdi plébános saját költségén kifestette, a hívek pedig a háromhétig tartó festési munkálatok alatt a munkásokat élelmezték. A templom festés tervét Funschler Móricz készítette, ő végezte a kivitelezést is, kivéve a mennyezet két nagy figurális képét, melyeket mezőkövesdi Takács Imre festett.